Volt egyszer egy vízitelep

Blanka: A vízitelepen, ahol egész évben edzettem, mindenkinek megvolt a saját kis helye, ahol tartja a hajóját. Egy edzőtábor vagy verseny után aztán visszajöttem, és láttam, hogy a nem is tudom, hányas számú helyen...

Bence: Ötvenhármas.

Blanka: Igen, az ötvenhármason már áll egy hajó, az van ráírva, hogy Nádas Bé. Gondoltam: ez a Nádas Bé mégis mit képzel magáról?! Amikor összefutottunk, mérgesen közöltem vele, hogy adja vissza a helyemet. Erre azt mondta, hogy nem. Hát kicsit kiakadtam, nem erre számítottam...

Bence: Én láttam, hogy az 53-as helyre épp nincs beírva senki, szépen lefoglaltam két hétre. Másnap pedig kondi után jön felém egy lány, gondoltam, milyen jó napom van ma... Erre rámszól, hogy vigyem el a hajómat az ő helyéről. Mondtam, hogy az most már az enyém. Onnantól kezdve észrevettük egymást, és ez aztán valahogy átalakult szerelemmé.

Az is kiderült, hogy a sporton kívül megannyi más olyan dolog is van, ami mindkettőtöket érdekel?

Blanka: Igazából nem volt. Inkább a kajak az, ami mindkettőnknek hatalmas szerelem és munka egyben. A hobbijaink szerintem most értek össze.

Bence: Megvan a magunk kis hobbivilága, de persze akad, amit nagyon szeretünk közösen csinálni. Én például a Forma-1-be húztam bele Blankát, magát a sportágat sikerült is megszerettetnem vele, bár a kedvenc pilótáimat nem.

Az otthonotokban rengeteg a fotó a közös emlékekről.

Blanka: Nagyon szeretünk mindenféle emléket kitenni, a hűtőnk is tele van ezekkel. CEWE FOTÓKÖNYVEK-et is szoktunk készíteni, és az esküvőről most sok fénykép van kint – készültek például különleges térhatású akrilüveg fotók is.

Golden Gate – a megvalósult álom

Blanka: Nehéz volt a mi előéletünk, és az első nagy mérföldkő szerintem a lánykérés volt – akkorra végleg elhatároztuk magunkat egymás mellett, és szerintem onnantól nagyon boldog ez a közös élet.

Bence: Én eleinte próbáltam több teret hagyni magamnak, és picit úgy irányítani a dolgokat, mint egészen addig az életemben, hogy minden körülöttem forogjon. Kicsit el is kényeztettek engem otthon, és Blanka előtt nemigen voltak ilyen céltudatos barátnőim, általában az történt, amit én mondtam. Aztán csak néztem pislogva, hogy Blanka miért nem hagyja, hogy mindig én irányítsak. De aztán ez megtetszett. Sok fentet és sok lentet megéltünk együtt, viszont arra jutottam, hogy ebben a kapcsolatban mi erősítjük egymást. Az olimpia éve 2024-ben nekem mentálisan nagyon megterhelő volt, és ő végig ott volt mellettem. Az olimpia után döntöttem el végleg, hogy megkérem a kezét, és azt is, hogy ez pontosan hogyan történjen. Nyilván előtte már elkezdtük szervezni a nyaralást. Las Vegasba készültünk egy barátunkhoz, és hazafelé még beugrottunk három napra San Franciscoba. Én imádom a Golden Gate hidat, gyerekkoromban rengeteget olvastam róla, és láttam műsorokat az építéséről. Blanka nem értette, hogy egy vacak hídért miért kell még elmenni San Franciscoba. Aztán megértette: a híd lábánál kértem meg a kezét egy mólón.

Blanka: Nagyon különleges volt, gyönyörű az a hely!

Bence: Elterveztem, hogy taxival megyünk a túloldalra, felteszem a nagy kérdést, és akkor az első közös sétánk jegyespárként a hídon át vezet majd San Franciscoba. Amikor ez valóra vált, annyira szép volt, olyan boldog voltam! A nappalinkban is lóg egy háromrészes vászonfotó a Golden Gate-ről – olyan, mintha festmény lenne! Most már elég sokat jelent számunkra ez a híd.

Lakodalom dunai panorámával

Az esküvő tervezése talán már az eljegyzés napján elindult, de persze ez még csak a kezdet volt.

Bence: 2024 szeptemberében minden helyszínen azt kérdezték: biztos, hogy '25-ben akartok összeházasodni? Nem nagyon találtunk szabad hétvégi napot.

Blanka: A ceremóniamester ajánlotta Bencének a Hilltop Birtokot. A közelében nőttem fel, és tudtam, hogy ez egy csodálatos hely, csak azt hittem, annyira exkluzív, hogy ezt nem nekünk találták ki. De nagyon jó feltételeket ajánlottak, és a következő év szeptemberére még volt egy szabad vasárnapjuk.

Bence: Gondoltuk, ez jó is lesz, aki szeret bennünket, az úgyis kivesz egy szabadnapot hétfőre...

Blanka: Az esküvőnk igazából háromnapos volt – pénteken szűk körben a polgári, szombaton a templomi szertartás, és aztán vasárnap a nagy esküvő. Tehát három ruha kellett... Az első egy hosszú fehér nyári ruha volt, a templomba is választottam egy szépet, azt meg is tartottam, a vasárnapra kölcsönzött menyasszonyi ruhám pedig...

Bence: Az brutál szép volt!

Blanka: A letisztultság nagyon fontos volt a dekorációban is, és a ruhámat is úgy választottam, hogy semmi csicsa. Egyébként a naturális, toszkán hangulat mellett döntöttünk, azt akartuk, hogy minden olyan legyen, amilyenek mi vagyunk. Volt egy boldogságkapunk; úgy rakták össze, hogy két kajak falapátot tettek keresztbe, és ez is annyira személyes volt!

Bence: Az esküvőszervezésben a család segített tanácsokkal, biztatással. Tanúm, barátom és csapattársam, Tótka Sándor ajánlotta a fotóst, Somay Márkot, és ez az egyik legjobb döntésünk volt – ő ugyan nem kifejezetten esküvő fotós, de remekül elkapta a pillanatokat. A ceremóniamester, Horváth Szilárd ajánlotta a DJ-t, Basics Zoltánt – szép lassan állt össze a kép. A dekorációt a szüleink vállalták magukra, a két anyuka nagyon jól együtt tudott dolgozni, a barátok is segítettek, együtt díszítettünk a szakadó esőben.

Blanka: Mert odafelé még úgy ömlött az eső, hogy a kocsiban alig győzte az ablaktörlő...

A rettegett eső és a kolbász története

Blanka: Attól egyébként nagyon tartottam, hogy esni fog, arra a napra elég kellemetlen időt jósoltak. Előző nap az egyik barátnőm mesélt egy angol babonáról: ha az esküvő előtt virslit ültetsz, a nagy napon nem lesz eső. Gondoltam, rajtam ne múljon... De csak kolbász volt otthon, úgyhogy ezt dugtuk a földbe a kertben.

Bence: Vasárnap amíg készülődtünk, felázott minden, de mielőtt elkezdődött a szertartás, gyönyörűen kisütött a nap, felszáradt az eső, csodálatos időnk lett.

Blanka: Hála a kolbásznak... Mondjuk nekem bármit mondtak volna, megcsinálom, hogy ne essen, jártam volna akár indiántáncot is!

Az időjáráson kívül persze sok kihívást, de még több örömteli pillanatot tartogatott az esküvő.

Bence: Minden párnak ajánlom, hogy a meghívón szerepeljen QR-kódos visszajelzési lehetőség. Így mindenki közölheti, ha valamilyen ételallergiája van, vagy mondjuk a vacsorán etetőszékre lesz szüksége a családnak. A svédasztalos vacsorát egyébként a helyszín kínálta, áprilisban a tesztnapon mindent megkóstolhattunk, és egy csomó esküvős céggel találkoztunk, ott találtuk a tortásokat is. Csaknem 150 vendégünk volt, de a helyszínen ez nem is tűnt soknak, valahogy eloszlott a tömeg, az asztalokat és a táncteret is úgy rendezték, hogy ne legyen zsúfolt.

Blanka: Csodás pillanat volt, amikor a szertartásvezető, D. Wéber Veronika felolvasta a szülőknek írt köszöntőinket, ezek nagyon személyes üzenetek voltak.

Bence: Én elhatároztam, hogy nem fogok sírni az esküvőn, de ez már az elején megdőlt. Blanka ugyanis meglepetésből a Forma–1-es intro akusztikus verziójára vonult be az édesapjával. Másodpercek teltek el, mire felfogtam, mi ez a zene, aztán amikor megláttam Blankát, azt is megkönnyeztem.

Blanka: Szóval kellett zsebkendő a szertartásra.

Új vizekre evezve

Blanka: A nászút is remekül sikerült, egy hétéjszakás hajóútra mentünk a Földközi-tengeren.

Bence: Nagyon jó volt minden nap más városban kikötni, felfedezni a helyeket, enni egy jót. A hajón pedig rengeteg lehetőség volt a szórakozásra: színház, mozi, programok, buli...Nem volt üresjárat.

Hamarosan pedig új kihívás, új boldogság várja az ifjú párt.

Bence: Igazán szerencsések vagyunk: 2024-ben eljegyzés, 2025-ben esküvő, 2026. augusztus végén pedig jön a legkisebb Nádas, Bendegúz. Nagyon izgatottak vagyunk, édesapámon pedig látni az örömöt, hogy továbbmegy a név.

Blanka: Most minden tele van esküvős képekkel, a folyosó, az összes fal, de ezeket részben majd le kell cserélni, mert jönnek a fotók a piciről – akkor majd azokat fogjuk csodálni.

Bence: És a fotókönyveket róla. Egyébként Blanka az esküvőről készített egy hatalmas CEWE FOTÓKÖNYV-et a CEWE Fotóvilág szoftverrel. Ezt olyan extra matt papírra nyomtatták, hogy nem nyolc kézmosás után tudjuk csak átlapozni, mert nem marad meg rajta az ujjlenyomat. A bőrborítóról is árad a letisztultság. Ezek apró dolgok, de sokat számítanak.

Blanka: Amikor átlapozzuk, újra átéljük a szép pillanatokat, néha meg is könnyezzük.

Bence: Blanka egy CEWE fényképes naptárt is kapott karácsonyra, ez is az esküvői pillanatokból állt össze. Amikor új hónaphoz érkezünk, mindig mosollyal indul az elseje. Decembernél az a szép, romantikus kép látható, ahogy a naplementében bedöntöm Blankát.

Blanka: Az esküvőre visszatérve: nekem a szervezés közben volt egy olyan pont, amikor úgy éreztem, nem tudom, ez az egész – a rengeteg munka, idegeskedés, izgalom – megéri-e egyáltalán. Végül minden annyira összeállt, hogy így utólag picit sem változtatnánk semmin, és visszagondolva azt kell mondjam: ezerszer is megérte, mert ez egy csodálatos nap!