Gyerekkorod óta része az életednek a természet. Hogyan kapcsolódott ehhez később a fényképezés?

A természet szeretetét elsősorban édesapámnak köszönhetem. Gyerekkoromban rengeteget kirándultunk együtt, szinte minden szabadidőnket a természetben töltöttük. Tőle tanultam meg igazán figyelni: észrevenni az apró részleteket, megérteni a természet ritmusát, és tisztelettel közeledni az élővilághoz. Az első fényképezőgépemet, egy régi analóg gépet is tőle kaptam. Kezdetben csak a kirándulások különleges pillanatait szerettem volna megőrizni. Később azonban egyre jobban magával ragadott a fotózás művészete: a fények, a kompozíciók és a hangulatok világa. 2019-ben elvégeztem egy kezdő, majd egy haladó természetfotós tanfolyamot. Ekkor vált világossá számomra, hogy ez már sokkal több egy egyszerű hobbinál.

Mi az, amit a fényképezés ad neked?

A fotózás számomra egyszerre jelent szabadságot, elmélyülést és párbeszédet a természettel. Amikor kint vagyok, teljesen megszűnik körülöttem a hétköznapi rohanás. Csak a fényeket, a hangokat és az állatok viselkedését figyelem. A fényképek segítségével újra átélhetem ezeket a pillanatokat, és másoknak is megmutathatom azt, amit én láttam és éreztem. Egy jól sikerült kép nemcsak dokumentál, hanem hangulatot és érzelmet is közvetít. Ha egy képem hatására valaki egy pillanatra megáll, rácsodálkozik egy állatra, vagy fontosabbá válik számára a természet védelme, akkor már elértem a célomat.

2019 óta professzionális szinten foglalkozol természetfotózással. Ez hogyan alakította át az életedet?

A természetfotózás mára nem egyszerűen a munkám vagy a hobbim, hanem egy életformává vált. A napjaimat, sőt, sokszor az egész évemet a természet ritmusához igazítom. Gyakran már hajnalban útnak indulok, máskor pedig egészen késő estig kint maradok, mert különösen szeretem a naplemente meleg, folyton változó színeit. Egyetlen különleges pillanatért hosszú órákon át is képes vagyok várni, legyen szó esőről, fagyról vagy tűző napsütésről. Ez a műfaj türelemre, alázatra és alkalmazkodásra tanított. A természetben nincs garancia arra, hogy az elképzelt kép valóban elkészül. Előfordul, hogy az állat nem jelenik meg, megváltozik az időjárás, vagy nem olyanok a fények, mint amilyeneket elképzeltem. Mégis mindig úgy térek haza, hogy tanultam valamit. A sikertelen alkalmak ugyanúgy részei a fejlődésnek, mint a díjazott képek.

Marad időd más hobbira is? Hogyan telnek a hétköznapjaid, amikor éppen nem terepen vagy?

A természetfotózás annyira kitölti az időmet és a gondolataimat, hogy mellette nehéz teljesen különálló hobbit találnom. Amikor nem terepen vagyok, gyakran a következő fotózást tervezem, fajokat és élőhelyeket tanulmányozok, pályázati anyagokat állítok össze, vagy más fotósok munkáiból merítek inspirációt. Az utófeldolgozást is kreatív kikapcsolódásként élem meg. Ilyenkor nem a valóság megváltoztatása a célom, hanem annak finom visszaadása, amit a helyszínen láttam és éreztem. A színeket, a fényeket és az árnyékokat úgy hangolom, hogy a kép megőrizze természetességét és hitelességét. Számomra a kulcsszó a mértékletesség.

Milyen témák állnak hozzád a legközelebb?

Szinte minden területét kipróbáltam a természetfotózásnak, de a szívem leginkább a madarakért dobog. Különösen érdekel a viselkedésük és a mozgásuk. A repülő madarak megörökítése komoly technikai kihívás, ugyanakkor az egyik legnagyobb örömforrás is számomra. Nem csupán egy állat szép portréját szeretném elkészíteni, hanem történetet keresek: egy mozdulatot, egy különleges kapcsolatot vagy egy rövid ideig tartó viselkedésformát.

Hogyan választod ki, hogy mikor és mit fotózol?

Elsősorban az évszakok ritmusához igazodom. Az évek során megtanultam, melyik időszakban milyen állatokat és viselkedésformákat érdemes keresni. Tavasszal például rendszeresen visszatérek egy Bécshez közeli rétre, ahol ürgék élnek, mert ilyenkor rengeteg természetes és humoros jelenetet lehet megfigyelni. Szeretem előre megtervezni a fotózásokat: figyelem az időjárást, a fényeket és az állatok szokásait. Ugyanakkor mindig hagyok teret a váratlan helyzeteknek is. A természetben sokszor éppen azokból születnek a legjobb képek, amelyekre egyáltalán nem lehetett felkészülni.

Mely képeid történetét emelnéd ki legszívesebben?

Az egyik személyes kedvencem egy hóesésben megörökített macskabagoly. Egy korábbi erdei kiránduláson találkoztam vele, és már akkor elképzeltem, milyen különleges lenne hóesésben lefotózni. Heteken át figyeltem az időjárást, majd egy téli reggelen visszatértem. Néhány órányi várakozás után hullani kezdett a hó, a bagoly pedig ugyanabban az odúban ült. Abban a pillanatban mintha teljesen elcsendesedett volna a világ. Ez a kép számomra a türelem, a kitartás és a természet iránti tisztelet jelképe.

Nagyon kedves számomra a „Big Jump” című, kuvikról készült fotóm is. Több éven át figyeltem egy kuvikcsalád mindennapjait. Egy késő nyári estén az egyik madár a repülés helyett egyszerűen átugrott az egyik ágról a másikra. Már az exponálás pillanatában éreztem, hogy szokatlan és humoros jelenetet sikerült elkapnom. A kép később bekerült a Comedy Wildlife Photography Awards döntőjébe, majd a 2025-ös CEWE Photo Award nemzetközi mezőnyében a legjobb ezer pályamű közé is beválasztották. Ezek az eredmények komoly nemzetközi elismerést hoztak a fotónak.

Egy másik emlékezetes fotóm egy selyemgémet örökít meg, és az elkészítéséhez különleges történet kapcsolódik. Harminchét fokos hőségben, mocsaras területen próbáltam a madár közelébe kerülni. A csizmám beleragadt az iszapba, elestem, és a nap hátralévő részét sárosan, vizesen töltöttem. Végül azonban megjelent a selyemgém, és elkészülhetett a kép. Az ilyen történetek jól mutatják, hogy a természetfotózás nemcsak a szépségről, hanem a kitartásról és a komfortzónánk elhagyásáról is szól.

A szívemhez legközelebb álló képeim közül néhány a nyár elején készült, amikor több napot töltöttem az osztrák Alpokban, több mint háromezer méteres magasságban, mormoták után kutatva. A fiatal mormoták rendkívül kíváncsiak és játékosak voltak. Az egyik legemlékezetesebb pillanatban előre figyeltem, türelmesen várva, hogy megjelenjenek, miközben ők észrevétlenül mögém kerültek, körülöttem futkároztak, és kíváncsian körbeszaglásztak. Ez a váratlan és kedves találkozás különösen közel hozta hozzám ezeket az állatokat.

Miért fontos számodra a CEWE Photo Award, és hogyan választod ki a pályázatra szánt fotókat?

A CEWE Photo Award hatalmas és rendkívül sokszínű nemzetközi pályázat, ezért már önmagában is különleges lehetőség számomra, hogy ilyen széles közönség előtt mutathatom meg a munkáimat. A pályázatokra nemcsak a díjak miatt jelentkezem. Fontos számomra a megmérettetés, a szakmai visszajelzés, és az is, hogy lássam, hol tartok a nemzetközi mezőnyben.
A képek kiválasztását mindig komoly kutatómunka előzi meg. Rendszeresen megnézem a korábbi évek díjazott alkotásait, mert rengeteg inspirációt merítek és nagyon sokat tanulok belőlük. Segítenek új nézőpontokat felfedezni, és jobban megérteni, mitől válik egy kép igazán emlékezetessé. Ezután olyan fotókat keresek a saját anyagomban, amelyek technikailag erősek, ugyanakkor egyedi pillanatot, érzelmet vagy történetet is közvetítenek. Fontos, hogy a kép ne csak nekem jelentsen sokat, hanem előzetes ismeretek nélkül is megszólítsa a nézőt. Sokszor nem a leglátványosabb fotó a legerősebb, hanem az, amelyik mellett nem lehet egyszerűen továbbhaladni. Különösen nagy öröm volt számomra, hogy a 2025-ös CEWE Photo Award nemzetközi mezőnyében két kedvenc felvételem is bekerült a világ legjobb ezer képe közé. Az egyik a már említett „Big Jump”, a másik a „Mountain Peak” című, drónnal készített absztrakt felvételem, amelynek különleges formái és vonalvezetése egy hegycsúcsot idéznek.

A két kép egészen különböző műfajt és látásmódot képvisel: az egyik egy megismételhetetlen állati viselkedést, a másik pedig a táj rejtett, absztrakt arcát mutatja meg. Mindkét felvételem több nemzetközi pályázaton is díjat nyert, ezért különösen sokat jelent számomra, hogy a CEWE Photo Award zsűrije is a legjobbak közé választotta őket. A 2027-es kiírásra is olyan képeket szeretnék választani, amelyek hitelesen képviselik a látásmódomat: természetesek, érzelmeket közvetítenek, és megismételhetetlen történetet mesélnek el.

A májusi magyar győztes a „Caring Mother” című fotód lett. Hogyan készült a kép, mi a története? Milyen technikát alkalmaztál, és szerinted mi ragadhatta meg benne a zsűrit?

Évek óta figyelem a búbosbankákat, ezért mára viszonylag jól ismerem a viselkedésüket és költési időszakuk különböző szakaszait. Külön naptárban jegyzem fel, hogy az adott évben mikor kezdődik a tojásrakás, mikor kelnek ki a fiókák, és mikor indul el az intenzív etetési időszak. Ezek az adatok sokat segítenek abban, hogy előre megtervezhessem a fotózást, és a megfelelő időpontban, a madarak megzavarása nélkül lehessek jelen.

A „Caring Mother” egy nyári napon, a fiókanevelés egyik legmozgalmasabb időszakában készült. A szülők ilyenkor szinte megállás nélkül hordják a különféle rovarokat az odúban várakozó fiókáknak. Felváltva érkeznek a táplálékkal, majd rövid időn belül ismét útnak indulnak. Nagyon intenzív és látványos időszak ez, amelyben egyszerre mutatkozik meg a madarak fáradhatatlan gondoskodása és kitartása. A technikai beállításoknál a gyors mozgás megörökítésére készültem, hiszen a búbosbanka csak néhány pillanatra jelenik meg az odúnál. Úgy gondolom, a zsűrit elsősorban a képben rejlő érzelem és történet ragadhatta meg. Nem csupán egy táplálékot hozó madár látható rajta, hanem az anyai gondoskodás és az utódnevelés fáradhatatlan munkája is. Ez mindenki számára érthető és átélhető történet, amely túlmutat magán a fajon. A különleges pillanat, a természetes viselkedés, valamint a kép hangulata és vizuális harmóniája együtt tehette emlékezetessé a felvételt. Számomra azért is igazán kedves, mert hosszú évek megfigyelésének, felkészülésének és türelmének eredménye sűrűsödik benne egyetlen pillanatba.

Júniusban már nemzetközi szinten is a te fotódat választották a hónap képének. Hogyan született a felvétel?

A díjazott kép egy Bécshez közeli réten készült, ahová tavasszal évről évre visszatérek az ürgék miatt. Ebben az időszakban bújnak elő az üregeikből, és különösen aktívak: kergetőznek, civakodnak, ugrándoznak, miközben folyamatosan figyelik egymást. Nagyon szeretem megörökíteni ezeket a természetes és gyakran kifejezetten humoros jeleneteket. Ezen a napon több ürge gyűlt össze előttem, amikor egyikük váratlanul a többiek fölé ugrott. A mozdulat csupán a másodperc töredékéig tartott, ezért folyamatosan figyelnem kellett a viselkedésüket, és készen kellett állnom az exponálásra. Gyors záridőt használtam, hogy az ugrás pillanata és az állatok arckifejezése is élesen jelenjen meg. A legfontosabb „trükk” azonban itt is a türelem és az előrelátás volt: ha az ember hosszabb időt tölt az állatok megfigyelésével, egy idő után felismeri azokat az apró jeleket, amelyekből sejthető, hogy valami érdekes fog történni. A felvételt számomra az teszi igazán különlegessé, hogy egyszerre több szereplő reakcióját mutatja meg. A levegőben lévő ürge szinte úgy hat, mintha át akarná ugrani a társait, miközben a többiek kíváncsian figyelik a jelenetet. A kép egyszerre dinamikus, játékos és humoros. Pontosan ezeket a váratlan, megismételhetetlen pillanatokat szeretem a legjobban a természetfotózásban. A nemzetközi havi díj hatalmas megtiszteltetés számomra, hiszen a világ minden tájáról érkezett pályaművek közül választották ki a fotómat. Ez az elismerés megerősít abban, hogy egy természetes, humoros pillanat nyelvtől és kultúrától függetlenül is képes megszólítani az embereket.

Nemcsak pályázóként, hanem zsűritagként is szereztél már tapasztalatot. Mit tanultál ebből a feladatból?

Nagy megtiszteltetés volt, amikor a 35AWARDS – International Photography Awards szervezői felkértek zsűritagnak. Több ezer képet értékelhettem, ráadásul nemcsak természetfotókat, hanem tőlem távolabb álló műfajokat is. Ez a munka megtanított arra, hogy egy zsűrinek nagyon rövid idő alatt kell felismernie, melyik képben van valódi erő. Sok technikailag hibátlan fotó között végül azok maradnak emlékezetesek, amelyeknek saját hangjuk, hangulatuk vagy történetük van. A zsűrizés új perspektívákat adott, és a saját képeim kiválasztásában is tudatosabbá tett.

Mit tanácsolnál azoknak, akik először neveznének a CEWE Photo Awardra?

Mindenekelőtt azt, hogy merjenek jelentkezni. Nem kell világhírű fotósnak lenni ahhoz, hogy valaki értékes és különleges képet készítsen. Sokszor egy őszinte, jól megfigyelt pillanat többet ér, mint egy látványos, de üres felvétel. Olyan képet érdemes beküldeni, amely technikailag rendezett, jól komponált, és valamilyen érzelmet vagy történetet közvetít. Fontos az egyedi nézőpont, de a túlzott utófeldolgozás, a természetellenes színek és a zavaró képi elemek könnyen elterelik a figyelmet a valódi mondanivalóról. Azt is javaslom, hogy a pályázó kérje ki mások véleményét, és ne feltétlenül csak a saját érzelmi kedvenceit válassza ki. Egy pályázati képnek önállóan, magyarázat nélkül is működnie kell. Ugyanakkor a legfontosabb, hogy az alkotó megőrizze a saját látásmódját, és olyan képet küldjön be, amelyet valóban a magáénak érez.

Mit szeretnél még elérni a természetfotózással?

Szeretnék új fajokat és élőhelyeket megismerni, különböző technikákat kipróbálni, és továbbfejleszteni a látásmódomat. A természet folyamatosan változik, ezért ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat. A legfontosabb célom továbbra is az, hogy a képeimmel megmutassam a természet szépségét, sokszínűségét és törékenységét. Hiszem, hogy minden fénykép lehet egy apró híd az ember és a természet között. Ha egy képem képes megérinteni valakit, vagy arra ösztönzi, hogy nagyobb figyelemmel és tisztelettel forduljon az élővilág felé, akkor számomra annak a fotónak valódi értelme van.

Ambrus Tímea szakmai elismerései

• 2023 – Comedy Wildlife Photography Awards „Amazing Internet Portfolio Award” díj
• A FIAP, a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség elismerései: 2024-ben AFIAP, 2025-ben EFIAP diploma
• 2025-ben sikerek a Glanzlichter, a Milvus, a CEWE Photo Award, az Expos Photos Nature Aves, a Golden Turtle, az Our Nature Photo Award, a Magyarország 365 és az Envision Kindness pályázatain
• 2026: képei döntőbe kerültek a TransNatura, a Milvus, a Festival de l’Oiseau et de la Nature, a Golden Turtle, a Concours Photo és az Andrei Stenin Nemzetközi Sajtófotó-pályázaton
• Különdíj a Szeged Press pályázaton, valamint a Kodak által szervezett The Flow fotópályázaton
• Attenborough100 debreceni természetfotó-pályázat: egy első és egy harmadik helyezés
• CEWE Photo Award 2027: 2026 májusában a hónap legjobb magyar képe, júniusban nemzetközi szinten a hónap képe

Ambrus Tímea további képei az Instagram-oldalán: @ambertimea